"Időközben énis felnőttem"

Kis gyerek szemmel néztem a világra, mindenkiben csak a jót láttam. De az emberek körülöttem felnőttek. Súlyos szavakkal bántották,kibeszélték és manipulálták egymást. De nem tudtam megérteni miért?
Emlékszem mikor át kerültem középiskolába senkit sem ismertem. Tele voltam reménnyel izgalommal az új hely és új emberek iránt. Aztán hamar kiábrándultam mindenből és mindenkiből.
Az osztályban nem voltak barátaim. Egyszerűen undorítónak tartottam a kétszínűségüket mit ők képviseltek.
Csak ültem a padba, fülhallgatóval a fülembe és max hangerőn hallgattam a kedvenc számaimat (a zene volt az úgy mond mentsváram). Nem akartam ott lenni, beszélni velük mert nem láttam értelmét olyanokra pazarolni az időmet akik úgysem értenek meg.
Erősnek kellett látszanom, nem akartam célpont lenni. De mondjak valamit? Belülről teljesen össze törtem. Sokszor a sírás határán jártam s ez járt a fejembe: "legalább otthonig bírd ki te ostoba". Ekkor értettem meg milyen érzés is egyedül lenni.(Azelőtt nem is tudom de valahogy elviselhetőbbnek gondoltam.)
Féltem, sőt rettegtem hogy egyszer végleg egyedül maradok, mert akkor tényleg össze törnék.
Sokat gondolkodtam rajta hogy vajon miért is viselkednek így az emberek. S arra a következtetésre jutottam hogy ők még talán nálam is jobban meg vannak rémülve. Bántják a gyengébbet hogy erősebbek legyenek. Kibeszélik egymást mert ettől tökéletesnek hiszik magukat. Manipulálnak hogy a felsőbb rendűségüket bizonyítsák.
A kezdetek kezdetén nem értettem miért is érdemeltem ezt a bánásmódot hisz én soha sem akartam senkinek semmi rosszat és mind a mai napig vallom is ezt az elvet. De valahol még is megváltoztam. Időközben én is felnőttem. A naiv szemléleti módot felváltotta racionális ( időnként narcisztikus) gondolkodás. Meg tanultam ha érvényesülni akarsz az életben, igen is hallatnod kell a hangodat, elmondani a véleményedet. Bármilyen körülmények közt erősnek lenni hisz minden múló állapot. Az élet tele van hullám hegyekkel és völgyekkel amiken gyenge elbukik de az erős tanul.